Versek
Mit gondolsz mi vagyok?
A polcon egy játékszer?
Mire ha szükséged van néha napján leveszel?!?!
Azt hiszed könnyű számomra az élet?
Hogy lábadozó szívemet széttéped!!
Úgy bántok velem,
Mintha nem fájna semmi4
S nem tudjátok már szavaimat
Komolyan venni!!
Inkább nem is szólok,
S várok csendesen
Én nem leszek rossz
Nem táncolok a szíveken!!
Tudod mi a bánat?
Elmondom hát neked!
Szeretni valakit ki nem szeret téged
Megalázva írni könyörgő levelet!
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt s visszafordulni.
Kacagva vidáman hazug lemondással,
Hazamenni sírva könnyes zokogással.
Szeretlek, ez számodra csak üres szó,
Meghallod, de nem érted, pedig érezni is jó.
Tudod, hogy szeretlek, de te nem érted
Nem foglalkozol vele, mert talán te nem érzed!!
Pedig még senkit sem szerettem így,
Ha nem is merem bevallani
Szívemben már szíved tüze ég
Szeretlek szeretni.
Ennyi az én bűnöm, de nem szerethetlek,
S ezt büszkén kell tűrnöm.
Talán nem nekem szánt a sors,
Még is utamba ejtett,
Engedte, hogy megszeresselek,
Majd egy pillanat alatt elvett…
Téged megölelni…
Kezeimmel érezni…
Oly sokszor eszembe jut,
De ilyenkor a könny szemembe összefut.
Nem számítanak a szavak csak a cselekedetek
De amit te felmutattál az csak mínuszba megy.
Azt hittem majd jobb lesz ha kapsz egy új esélyt
De minden csak rosszabb lett elég könnyedén.
De te nem veszed észre se mást se magad
Csak mondod és teszed mi belülről fakad.
Nekem ez már nem kell elég volt bőven
Voltam én már emiatt elégszer gödörben.
Köszönöm szépen a sok- sok szenvedést
De a reakciód erre is csak nevetés.
Hát nevess csak szépen és érezd jól magad
De ne sokáig, mert senkid sem marad!!
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett,
Hogy minden édes csókot számon fejtett
Csak akkor adna igazán szépet,
Ha mindörökre nekem adna téged!!
Együtt sétáltunk a holdfényes éjszakán,
Nem érdekelt minket, mit gondol a világ.
Csak mentünk előre követve a Holdat,
Nem fordultunk vissza, nem láttuk a múltat.
A jövő felé néztünk élesen, erősen,
Belül azért mégis remegett a szívem.
Te megfogtad a kezem, gyengéden szorítottad,
S a szívemet ezzel meg is nyugtattad.
Éreztem, hogy mit érzel, mikor közeledtél felém
Félelemmel, s boldogsággal néztem az ismeretlen elé.
Nem tudtam mi vár rám, mire számíthatok,
De tudtam, hogy melletted biztonságban vagyok.
Láttam a szemedben a csillogó fényeket,
Láttam, hogy a tested értem remeg.
Ajkaid lassan közeledtek felém,
Majd hirtelen apró áram ütött belém.
Összefonódtunk szorosan, mint két faág,
Sokáig éreztük egymásban egymást.
Tudom, míg élek ez nem száll tova,
Szívembe véstem, s nem feled
Körülölellek, mint az ég a Földet,
bennem élsz, én vigyázlak Téged.
Ha beteg vagy, magam is gyöngének érzem,
ha sírsz, szívem fáj, mert szeretlek Téged.
Részem vagy, teljessé Te teszel engem,
Jin és Jang szimbólum vagyunk ketten.
Ha utad véget ér, együtt megyünk el,
mert nélküled nekem nincs életem.
Kérlek, míg tudsz, maradj velem,
hogy boldogok legyünk Te és én;
Mi, együtt, ketten!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
