XXI. Század

Táplálék láncolatnak a csúcsa,
itt a strici, ott a kurva,
mintha minden rendõr megvakulna!?
Talán törvény van megfakulva,
mintha egyre több kés szúrna,
látva a népet megvadulva!

Nyakunkon a XXI. század, és csak állunk!
Mi ez a zaj? Mi ez a pánik?
Még csak meghalt, vagy már málik?
Úgyis addig táncolunk, míg hazánk gyarmattá nem válik!

Mert kell a mazochista embernek is boldogság!
Miniszter elnök orrát túrja,
jobban tenné ha még tanulna,
vagy ha inkább vízbe fúlna.
Kormánykerék meglazulva,
áremelések újra-újra!
Ahelyett, hogy magához nyúlna!

Nyakunkon a XXI. század, és csak állunk!
Mi ez a zaj? Mi ez a pánik?
Miért nem szólt mostanáig?
Úgyis addig táncolunk, míg hazánk gyarmattá nem válik!

Mert kell a mazohista embernek is boldogság!
Úgy látszik nincs ellene orvosság?!
Szép lassan felszínre tör az emberi...
az emberi, az emberi, az emberi gonoszság!

Emberek és állatok közt élünk, miért csodálkozol ezt látva?
Kilopják a szemedet is mindegy már hogy mit csinálsz, hogy úgy marad a szád is tátva!
Csak tippeljél nyugodtan, melyikõtök a céltábla,
ha közétek lõ véletlenül három, vagy négy géppuska, hogy ki marad a végén állva az éjszakába?!

Nézd ott a szarban lent,
üvölt a parlament.
Nincs szárnya, mégis szent,
csak nem látja: falnak ment!

Nyakunkon a XXI. század, és csak állunk!
Mi ez a zaj? Mi ez a pánik?
Még csak meghalt, vagy már málik?
Úgyis addig táncolunk, míg hazánk gyarmattá nem válik!

Mert kell a mazohista embernek is boldogság!
Úgy látszik nincs ellene orvosság?!
Szép lassan felszínre tör az emberi...
az emberi, az emberi, az emberi gonoszság!

Az Élet Megy Tovább

Van aki balfasz és van aki jó,
van aki korrekt, és megalkuvó.
Van aki gyáva és mindentõl fél,
van aki tudja, de nem beszél.

Van aki csóró és azt hiszi él,
van aki gazdag csak semmit sem ér.
Van aki szív és a magasba száll,
Van aki látja, de csak egyhelyben áll.

Csak Te vagy átlagember csak neked nincs hibád.
A gondok hordozója, csodálatos világ!
Becsület szülõatyja, a családod imád,
az idõ féltve õrzött múlását festi rád.

Te vagy az aki erre születtél mit csinálhatsz mást!?
Ne hallgass rám!

Te csak hajszold túl magad.
Bár a rendszer mindig más
és a nyomor megmarad,
az ember egyre ostobább.

Néha a kötél elszakad,
valami mindig ott bujkál,
egyre csak terheled magad,
de az élet megy tovább!

Van aki nem is éhes, mégis zabál,
nem is érti mégis kiabál.
Hogy most át akar baszni, vagy csak meg akar!?
Hozzászoksz lassan és már nem is zavar.

Van aki ronda, s van aki szép.
Van aki házas, mégis félrelép.
Úgy hívja ISTEN, vagy csak SEGÍTÕ KÉZ,
eltûnik gyorsan, és vissza se néz.

Csak Te vagy átlagember csak neked nincs hibád.
A gondok hordozója, csodálatos világ!
Becsület szülõatyja, a családod imád,
az idõ féltve õrzött múlását festi rád.

Te vagy az aki erre születtél mit csinálhatsz mást!?
Ne hallgass rám!

Te csak hajszold túl magad.
Bár a rendszer mindig más
és a nyomor megmarad,
az ember egyre ostobább.

Néha a kötél elszakad,
valami mindig ott bujkál,
egyre csak terheled magad,
de az élet megy tovább!

Te csak hajszold túl magad...
De az élet megy tovább!
És a nyomor megmarad...
De az élet megy tovább!

Néha a kötél elszakad...
De az élet megy tovább!
Egyre csak terheled magad...
De az élet megy tovább!

Barátom

Már vagy tíz éve nem láttalak. Na mi lett veled drága barátom?
Csak iszol egész nap, kukát turkálsz. Na ne is mondd! Kitalálom.
A kimenõ után megnõsültél, de minek, mert az a rohadt ringyó,
elhagyott, mert azt mondta, hogy masszív alkoholista vagy, és ez undorító!

Elbánt veled az élet,
pedig te nem ezt érdemelted,
nagy családi házat
szép kis muskátlis utcát,
szállnak feletted az évek,
és nem is érdekel már,
csak hogy aki jobban él nálad szívedbõl utáld!
Te akartad, hát vágj jó pofát hozzá,
de így nem tudom, hogy mit vársz attól a kurva élettõl?!
Hát szállj magadba néha és gondolkozzál: ember vagy? vagy állat már...
Küzdjél már baszd meg ne más szemetében turkálj!

Mit képzelenek ezek a parlamentben, rongyos negyvenezerbõl majd megélsz?!
Egy diplomát is végeztél estin ettõl azért többet érsz!?
Ennyiért még meg sem mosdasz, nem hogy még dolgozzál!?
Szemét hajléktalan szálló: még azt sem engedik, hogy golfozzál...!

Elbánt veled az élet,
pedig te nem ezt érdemelted,
nagy családi házat
szép kis muskátlis utcát,
szállnak feletted az évek,
és nem is érdekel már,
csak hogy aki jobban él nálad szívedbõl utáld!

Te akartad, hát vágj jó pofát hozzá,
de így nem tudom, hogy mit vársz attól a kurva élettõl?!
Hát szállj magadba néha és gondolkozzál: ember vagy? Vagy állat már...
Küzdjél már baszd meg ne más szemetében turkálj!

Te akartad, hát vágj jó pofát hozzá,
de így nem tudom, hogy mit vársz attól a kurva élettõl?!
Hát szállj magadba néha és gondolkozzál: ember vagy?! Vagy állat?!
Küzdjél már baszd meg ne más szemetében turkálj!

2 Tojás

- Hé! Figyelj már! Szeretsz?
- Hát persze. Csak...

Tudod: van pár dolog, amit utálok benned,
például mért kell nélkülem szórakozni menned?
Na jó én itthon várlak, sõt majd még malmozok is egész este,
s ha azt mondod hogy nem csaltál meg elhiszem neked.

De mások nem látják meg azt amit én benned!
Hiába mondják? Bébi jó a segged!
Hiába... nem vagy egy bánya,
sõt tinédzserek álma!

Csak az a baj, hogy a mesébõl kihagysz apró részeket!
De nem szólók érte, mert rögtön megsértõdsz, sõt ha kell,
néha bögni kezdesz,
azt mondod: Vége! Elfelejtesz!
Némán tûrök, végig nézem boldogságom martalékát,
nem számít, hogy felemésztem idegrendszerem tartalékát.

Pedig mi összeillünk, hisz olyanok vagyunk, mint két tojás.

De azért van pár dolog amit utálok benned!
Például miért kell a kutyát rólam elnevezned?!
Én itt a lelkem is kiteszem, és még csak annyit sem mondasz: Dögöljél meg! - csak a rendõrlámpánál foghatom a jobb kezed.
De mások nem látják meg azt amit én benned.
Azért jó lenne legalább egy melltartót fellvenned.
Szinte nincs is rajtad ruha, ami eltakarná gyönyörû tested,
mintha azt mondanád, gyerünk bátran legeltesd a két szemed.

De nem szólók érte, mert rögtön megsértõdsz, sõt ha kell,
néha bögni kezdesz,
azt mondod: Vége! Elfelejtesz!
Némán tûrök, végig nézem boldogságom martalékát,
nem számít, hogy felemésztem idegrendszerem tartalékát.

Pedig mi összeillünk, hisz olyanok vagyunk, mint két tojás.

Összeillünk hidd el, mint a gyakorló meg a testgatya,
a parfüm, meg a szar szaga.
Egy komputer meg a kapa,
egy hülye meg akinek van agya,
kocsmatöltelék meg egy kisbaba,
mint a menzakoszt és a kaja,
mint egy hajléktalan és a szappana,
te a Porshe én a Zasztava,
egy nagyfiú agya meg a hasfala,
mint a gyónás és a pap szava,
vagy a város meg a tanya,
jó tündér és a banya.
Barna a lány de szõke a haja.
Hidd el senkinek sem lesz baja.

De nem szólók érte, mert rögtön megsértõdsz, sõt ha kell,
néha bögni kezdesz,
azt mondod: Vége! Elfelejtesz!
Némán tûrök, végig nézem boldogságom martalékát,
nem számít, hogy felemésztem idegrendszerem tartalékát.

Pedig mi összeillünk, hisz olyanok vagyunk, mint két tojás.

10 Év Múlva

A kiságyban még gyermekként játszik,
de tíz év múlva már õ hadonászik,
a vegyesboltban egy UZI-val.

A gyülölet egyszer majd kihal belõle!
Majd benõne
fejed lágya, ha szemközt lõne!
Észre sem veszed, hogy hirtelen megtanulsz majd félni tõle.

Akkor is nyögni fogsz hason csúszva,
egy tûzharc után vérben úszva,
lõtt seb a válon és hastájékon,
energiája vagy 20 százalékon!

Vége?! Vége máris?
Arról nem volt szó, hogy fáj is.
Az arra járót fogadó látvány nem éppen kultúrális.

Ne bántsd, hisz õ csak azt csinálta,
amit a tévében látott.
Azt hitte senkinek sem ártott.
Õ csak gyilkososdit játszott,
és hogy senkit sem bántott, csak játszott!

Valami prédikátor az öklét rázza,
csak szemébe néz és megbabonázza,
nem találod a féket,
lassan elfelejt majd téged,
mint egy képet,
s minden szépet;
a karjaid nyújtotta menedéket!!!
Mint egy idegen faj az emberiséget!

Ne bántsd, hisz õ csak azt csinálta,
amit a tévében látott.
Azt hitte senkinek sem ártott.
Õ csak gyilkososdit játszott,
és hogy senkit sem bántott, csak játszott!

Nem törödsz eleget vele talán.
Új példaképet talál.
És ez a negatív példa benne él,
hiába bárki bármit remél,
Az a rengeteg pénz semmit nem ér!

Ne bántsd, hisz õ csak azt csinálta,
amit a tévében látott.
Azt hitte senkinek sem ártott.
Õ csak gyilkososdit játszott,
és hogy senkit sem bántott, csak játszott!

A tévében látott...
Azt hitte senkinek sem ártott.
Õ csak gyilkososdit játszott,
és hogy senkit sem bántott, csak játszott!

Azzurro

Na, ilyet játszunk csávókám,
na, ilyet nem tudsz?

(felfoghatatlan zene...;)

Hónapok óta arra várok hogy jöjjön végre a forró nyár.
Most mintha álmodnám hogy itt van, de szüleiddel elutaztál.
Félek, hogy elcsábít a tenger, míg engem itthon a munka vár.

Azzurro magyarul azt jelenti mindig kék fenn az ég,
és mégis nélküled úgy érzem a kék ég semmit sem ér.
És akkor szeretnék gyorsan útra kelni, szállni futni feléd.
De késõ, hiába minden sajnos a gyorsvonat már elment rég!

Úgy érzem magam itt e házban, mint iskolába bezárt diák.
Várom, hogy kinyissák az ajtót, és mondják végre: most mehetsz már!
Nincs aki megvigasztal engem, a pedellus már rég messze jár...

Azzurro magyarul azt jelenti mindig kék fenn az ég,
és mégis nélküled úgy érzem a kék ég semmit sem ér.
És akkor szeretnék gyorsan útra kelni, szállni futni feléd.
De késõ, hiába minden sajnos a gyorsvonat már elment rég!

Az ablakon bámulom a partot, hol egykor régen Amanda várt.
Dzsungelnek képzeltük a fákat, és köztük sok-sok kismadár szállt.
Most viszont hiába is nézem, hiába várom az oroszlánt...

Azzurro magyarul azt jelenti mindig kék fenn az ég,
és mégis nélküled úgy érzem a kék ég semmit sem ér.
És akkor szeretnék gyorsan útra kelni, szállni futni feléd.
De késõ, hiába minden sajnos a gyorsvonat már elment rég!

Azzurro magyarul azt jelenti mindig kék fenn az ég,
és mégis nélküled úgy érzem a kék ég semmit sem ér.
És akkor szeretnék gyorsan útra kelni, szállni futni feléd.
De késõ, hiába minden sajnos a gyorsvonat már elment rég!

Azzurro magyarul azt jelenti mindig kék fenn az ég,
és mégis nélküled úgy érzem a kék ég semmit sem ér.
És akkor szeretnék gyorsan útra kelni, szállni futni feléd.
De késõ, hiába minden sajnos a gyorsvonat már elment rég!

Kultúrált

Mégsem olyan édes...
Hehehe...
Mégsem olyan édes...
Mégsem olyan édes...
Mégsem olyan édes...
Mégsem...
Még most jön...

Nézd azt a fiatal srácot,
kajak volt,
és nam gatyázott.
Szétrugta az összes kukát.
Anyuka elengedte,
életében elõször,
és két sörtõl rögtön fejre állt.

Erõs vagy, bebaszod a telefonfülke ajtaját!
Azt is egy kõvel, mert amúgy nagyon fáj! Nagyon fáj!
Magát hülyére issza,
és a telefonfülke nem üt vissza...

Aztán ügyelj le ne hányd az új ruhád!
Telenyomod fánkkal a szádat,
aztán vigyorogsz, mint egy barom állat!
Nézd az ember milyen kultúrált!

Nézd azt a fiatal lányt ott,
biztos kevés Lassie-filmet látott,
mert a homokozóba szaratja a kutyáját.
A fáradtságot venni,
azt hogy kislapáttal összeszedni,
már nagyon utálják.

Erõs vagy, bebaszod a telefonfülke ajtaját!
Azt is egy kõvel, mert amúgy nagyon fáj! Nagyon fáj!
Magát hülyére issza,
és a telefonfülke nem üt vissza...

Aztán ügyelj le ne hányd az új ruhád!
Telenyomod fánkkal a szádat,
aztán vigyorogsz, mint egy barom állat!
Nézd az ember milyen kultúrált!

Kocsmában a szája tátva, mint egy malac úgy büfög.
Influenza idején az aszfalt zöld - sárga attól függ ki milyet köp.

Lassan elhányom magam, de folytasd csak bátran, zabáld csak a kapszulát.
Aztán üvölts és bizonyítsd be, hogy te is szívtál magadba kultúrát.

Az ember kultúrált.
Kúltúrált...

Hová Tûntek a Hõsök

Civilizált idõket élünk, vannak akik ezt állítják.
A középkor már régen elmult, de a stílus hasonlít rá.
Valami meghalt.
Igen ez az az érzés,
felvetõdik a kérdés:

Hová tüntek a hõsök?
Meg a lojalitás?
Tettükért a felelõsök,
hol a megoldás?

Ha meghurcoljátok Juszt Lászlót,
meg a magyar zászlót,
akkor mi marad mondd meg neked egyáltalán,
amiben hihetnél, amiben kapaszkodhatasz.

Amin mostanában haladunk együtt az nagyon rossz út.
Ne várd, hogy Zorro visszatérjen, hisz õ már nem áll bosszút.
Régen elveszett az az idõ,
és vele az érzés:
Felvetõdik a kérdés.

Hová tüntek a hõsök?
Hová tüntek a hõsök?
Meg a lojalitás?
Tettükért a felelõsök,
hol a megoldás?

Ha meghurcoljátok Juszt Lászlót
meg azt a bizonyos zászlót,
akkor mi marad, mondd meg nekünk egyáltalán,
amiben hihetnénk, amiben kapaszkodhatnál.
Ha nem tetszik tiltakozhatnánk,
sajnos nem léteznek már.

Haragszom Rád!

Itt van a pillanat, gyönyörû nincs rá szó!
Olyan bambán nézel rám, mint egy igás ló.
Izzik a tekinteted, arcod égõ hajó,
azt mondod megbántad már! Jaj! Olyan megható!

Tudom nélkülem az életed enyhén szólva túl silány,
nem segít rajtad semmi, csak fél deci cián.
Vagy gyorsabb, és biztosabb otthon apád fegyvere.
Azt mondod ráharapsz, mert nem létezik már a boldogság tengere.

Ne! Ne! Ne!
Várj tudom buzgó akarat,
de azért minek kimázolni agyvelõvel a falat!

Hajnalban békésen alvó szomszédot fellármázni,
na meg nem kéne anyádnak újból tapétázni.
Székre állsz majd, az akasztófakötél ott lesz a nyakadon.
Bûzleni fogsz, mire majd rá találnak 40 fokban egy hét után a napon!

Tudod alapjában véve nagyon rendes srác vagyok,
de ha vissza élsz vele, én a fejedre se szarok.
Na állj le baszd meg! Elég legyen! Ne jártasd feleslegesen a szád!
Ne hidd, hogy elsírom magam és többé nem haragszom rád!

Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád!

Tudom nélkülem az életed enyhén szólva túl silány,
nem segít rajtad semmi, csak fél deci cián.
Na állj le baszd meg! Elég legyen! Ne jártasd feleslegesen a szád!
Ne hidd, hogy elsírom magam és többé nem haragszom rád!

Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád!

Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád,
Nem haragszom rád!

F. F

Zárva az ablak, zárva az ajtó,
mert hallom közeledik már a sárga autó.
Így is befogom fülem, hogy ne is halljam,
mert az agyamra megy ez a kurva dallam!!!

Van nála fagyasztott hús jégkrém, hashajtó.
Körbenéz fordul még vagy kettõt mert kitartó.
Így is befogom fülem, hogy ne is halljam,
mert az agyamra megy ez a kurva dallam!!!

Mert tudod: valaki, mint én is néha napján pihenni szeretne,
csak szeretne, csak szeretne, fõleg ha füldugót szerezne magának.
Vasárnap délután, döntsd el hogy mért utál az aki bele-bele kap saját hajába,
s miért küldene vissza a jó anyádba:

Döntsd el, hogy mért utál,
Döntsd el, hogy mért utál,
Döntsd el, hogy mért utál!

Megfulladok zárt ablaknál nyáron.
Azt, hogy eltünj végre már nagyon várom.
Így is befogom fülem, hogy ne is halljam,
mert az agyamra megy ez a kurva dallam!!!

Halkítsd magad lejjebb!
Tedd le! Baszd meg!!!

Happy End

- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Jó reggelt!
- Jó reggelt!
- ...milliárd dolláros magánvagyonnal és...
- ...feles ragasztóvá teszi. Mindig számíthat a (ssz) ragasztóra...
- ...az újságírók nem sok jót jósolnak azoknak, akik bekapcsolódnak a sorozatba...
- Most keresed a jövõdet? A céljaidat? Az életed értelmét?
- ...egyetlen fokrém 12 órás védõpajzzsal.
- Ez furcsa. Ellenõrizted?
- Rettegés kaliforniában...
- Megfogjuk mutatni önöknek, hogy mindez a ragasztó segítségével szinte nagyon hamar
megy és nagyon erõsen...
- Elegem van belõle, hogy mindenhol ezt látom. Perverz! Nem...
- Egyedül szülöm meg a gyereket.
- A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg
kezelõorvosát, gyógyszerészét!
- Dzseremiászunk kezdi elhinni, hogy a kisasszony nem Máriéta, hanem Ráfáéla és
tényleg a báttya unokája.
- Én tényleg Ráfáéla vagyok...

- Figyeljetek csak! Kapcsold ki a tévét...

Lassan véget ér a film, ez lesz az utolsó fejezet,
csak nézed és nem számít már, ki mikor kit kibelezett.
A bûnöst felkötik, nem lényeg már hogy melyik fára,
unod már a vadnyugatot is és átkapcsolsz egy másik csatornára.

Izgalmas részhez érkeztünk, sokszor odanézni nem is mersz,
nem azért mert hánysz a vértõl, csak félsz, hogy magadra ismersz.
"Ha mindannyian imádkoznánk, talán a kislány is újra járna!"
Unod már a sok szappanoperát is és átkapcsolsz egy másik csatornára!

Bújjunk el a világ elõl, hogy senki észre ne vegyen,
ne számítson már, csak az hogy jó legyen!
Csak az, hogy legyen: Happy End a vége!
Különben szarj az egészre.
Most itt vagy kényelemben,
szívtál már eleget életedben.

Legyen jó a vége,
a fõhõs ússza meg élve,
érezd magad jól, gondjaidat félretéve.

Nem kell! Nem kell a dráma!
Elég volt belõle, csak nézed a képkockákat,
és nem tudod elõre,
és nem tudod elõre.

Bújjunk el a világ elõl, hogy senki észre ne vegyen,
ne számítson már, csak az, hogy legyen: Happy End a vége!
Különben szarj az egészre.
Most itt vagy kényelemben,
szívtál már eleget életedben.

Legyen jó a vége,
a fõhõs ússza meg élve,
érezd magad jól, gondjaidat félretéve.

Kapcsold ki,
vagy kapcsold ki,
vagy kapcsold ki!